Gubás Gabi – Zita

Gubás Gabi A debreceni származású színésznő 1996-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakát, majd rögtön a Radnóti Színház társulatához szerződött. Fel-feltűnik filmekben, de országos ismertséget csak Sas Tamás filmje, a Kalózok hoz neki. A 2003-2004-es évadban szabadúszó, 2004-ben a Kaposvári Csíky Gergely Színházhoz szerződik.

Filmjei

  • 1998. Kalózok
  • 2000. Pizzás
  • 2002. Papsajt (2002)
  • 2003. A Rózsa énekei
  • 2003. Bolondok éneke
  • 2005. Szőke kóla

Interjú

– Forgattál már ilyen stílusú filmet?

– Ilyen vicces, vidám filmet még nem. Illetve de, csak az nem lett kész. Tényleg, tizennégy éves koromban forgattam egy filmet, az volt életem első filmje - Fasírtkirály - de sajnos annak még mindig nincs meg a vége. Egy kicsit ennek a filmnek is meg volt az a veszélye, hogy talán nem tudjuk befejezni, de aztán mégis, hála istennek elkészült.

– A Szőke kóla inkább fiús film, legalábbis abból a szempontból, hogy a nők kissé mellékvágányra vannak téve. Hangsúlyos ugyan a szerepük, de nem ők a főszereplők.

– Ezzel semmi bajom. Ha jó egy szerep, az akkor is jó, ha kicsi. Ami gond volt, az a forgatás leállása, majd limitált költségekkel való befejezése. A hátramaradt hét napot ugyanis meg kellett húzni két napra, ami egyben az én forgatási napjaim csökkentését, tehát a szerepem redukálását is jelentette.
Olyasmi már fordult elő velem, hogy leforgattam valamit, ami később nem került be a filmbe, de hogy most még esélyem se volt rá pénzhiány miatt, az nagyon rosszul érintett. Az egyik szemem sírt, de a másik nevetett, hiszen mégiscsak végeztünk a forgatással. Minden elismerésem a rendezőé és a forgatókönyvíróé, akik kitalálták, hogyan fejezzék be a filmet.

– Volt egy szerepíved?

– Drámaibb íve volt például az elrablásomnak, ami most kissé elsikkadt. De a volt barátommal - akiről később kiderül, hogy ő a rossz fiú - való viszonyomat is picikét sötétebbre álmodta meg a rendező. Mivel nem volt lehetőség ezt a szálat kibontani és megmutatni a másik oldalát, ezért át kellett gondolnunk, hogy ezt az indító szálat milyenné formáljuk, és miként varrjuk el. Mindenféle vészmegoldáshoz folyamodtunk, hogy megoldjuk azt a problémát, hogy kerek is legyen a történet, de ne is tűnjön hiányosnak. Nekem hiányérzetem van, ettől persze nem biztos, hogy a nézőnek is lesz.

– Milyen érzés látni magadat a filmvásznon?

– Megszoktam már magamat, rég túl vagyok azon, hogy sokkoljon a látvány. Volt azért olyan periódusom is, amikor azt mondtam: "jó, ennyit erről". Ma már szeretem visszanézni magamat, mert ez az, amiből sokat tanulok.

– Mi a szerepe a szerepednek a filmben?

– Egy eldugott kulcsfigura, jól eldugva. (nevetés) A tét nem csak ez a pályázat, hanem maga Zita is, akit én játszom. Végtére is ő szintén fontos Nándi számára, aki attól, hogy barátokat szerez, a barátnőjét még nem akarja elveszíteni. Persze ha Nándi folytatja az eddigi életét, az ő mentalitásával és viselkedésével, akkor ez előbb vagy utóbb, de bekövetkezett volna. Én finoman utalok is rá egy jelenetben, hogy nem biztos, hogy jó az, amit ő művel. De Nándi pont az a fajta figura, aki még hallgat az érzelmeire azáltal, hogy fontos vagyok neki. Az, hogy küzd értem és meg akar menteni, az pozitív dolog és ennek köszönhetően talán én is visszakerülök az ő életébe.

– Zita nem túl finom nő ehhez a fickóhoz?

– Az ember alapvetően jó, csak éppen gyenge. Enged a kísértéseknek, ezért nem képes véghez vinni bizonyos dolgokat, amiket az élet felkínál. Nándi olyan figura, akiben megvan a jó, de pont az én karakteremen keresztül akarta a rendező érzékeltetni, hogy letért arról az útról, amerre mennie kellene. Elkapta őt a gépszíj, az jár a fejében, hogy a pénz fontosabb, hogy az embereken át kell lépni. De ha nem lenne meg benne a jó, akkor nem is értené meg, miért koppintott a fejére a sors. Azt gondolom, hogy legyen mindenki türelmes és akkor meg lehet látni és menteni a dolgokat.

– Mit gondolsz Beleznay Endréről, Nándi megformálójáról?

– Érdekes, hogy a forgatás előtt soha nem dolgoztunk, bár most jut eszembe, hogy egyszer mégis találkoztunk egy műsorban. Azért is vártam annyira a forgatást, mivel tudtam, hogy ő lesz a partnerem. Most is ugyanolyan szórakoztató volt és ez a hangulat belebegte az egész forgatást. Örültem, hogy a jeleneteim nagy része vele zajlott. Tök bulis csávó, nagyon jól éreztük magunkat. Amikor csak tudtunk, ellógtunk a stáb elől. Például elhajtottunk az autóval, amivel forgattunk, hogy bevásároljunk, együnk-igyunk vagy éppen kocsikázzunk. Én egyébként is örülök, ha megtalálom a partneremmel a közös hangot, de törekszem is rá. Főleg, hogy ha bensőséges viszony és érzelmi kötődés van az általunk megformált figurák között. Azt gondolom, hogy ha jól érezzük magunkat, tehát bírjuk egymás társaságát, akkor az le fog jönni a vászonról és a nézők is élvezni fogják.

– Mit gondolsz, érdeklik a nézőt a magyar filmek?

– Szerintem egyre inkább. Amióta elkészült a filmtörvény, mindenki merészebben gondolkodik a filmkészítésről, akár a külföldiek is. A közönség is kíváncsi, merre fogunk még fejlődni és egyáltalán merre indul el a magyar film.

– Hogy érintett, hogy Görög Zita csúnya nőt játszik, te pedig az úgynevezett "jó nő" vagy a filmben?

– Sosem érdekelt, hogy egy szerep miatt mennyire vagyok jó nő, bár nekem sokkal izgalmasabb színpadon mondjuk egy 75 éves asszonyt eljátszani. Egyszerűen több a lehetőségem. Amikor rákérdezett az Ákos, gondolkodás nélkül mondtam, hogy jobban szeretném a csúnya lányt játszani, de rám ők már eleve úgy gondoltak, mint olyasvalakire, aki az Endre oldalán szerepel. Pályakezdőként nagyon nehéz naivákat, szép nőket eljátszani. Egy idő után azonban már felvérteződik az ember és tudja, mitől lehet izgalmassá tenni a szerepet, mi az, amitől nem csak egy szép nőt lát maga előtt a néző. Számomra ez a kihívás egy ilyen szerepben. Millió szép nő van a világon, de ahhoz, hogy érdekes legyen, akit játszom, kell lennie a szerepben valami pikantériának, finomságnak, titokzatosságnak. Pályakezdőként menekültem az ilyen szerepektől és inkább a karakterszerepeket szerettem, mert abból lehetett tanulni és elfelejteni azt, aki vagyok. Én legalábbis azért mentem el színésznőnek, hogy minél inkább elfelejtsem, hogy nézek ki, vagy hogy milyen életem van és minél több mindent éljek meg azáltal, hogy ezen a pályán vagyok. Zitának is jót tett, hogy lubickolni tudott ebben a karakterszerepben és úgy tűnt, szereti, nem pedig frusztrálja.

További információ