Beleznay Endre – Lerner Nándor

Beleznay Endre Pályafutását a Zalaegerszegi Színháznál kezdte, majd Budapesten elvégezte a Nemzeti Színház színészképző stúdióját. Ezt követően a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. Néhány sikeres szerep után Los Angelesben fejlesztette tovább képességeit egy Színészakadémián. 1998 elején az ÚjReneszánsz Színház két bohózatában fedezte fel magának Friderikusz Sándor egyik asszisztense, s ez meghozta számára a nagy lehetőséget: A Meglepő és mulatságos című műsor álriportereként országos ismertségre tett szert, majd konkrét csávó volt egy humoros műsorban. 2001 nyarán első albuma is Konkrét csávó címmel jelent meg.

Filmjei

Interjú

– Először játszol főszerepet egy nagyjátékfilmben. Milyen változást hozott ez az életedben?

– Ebben a filmben lényegében feláldoztam az életemet, a hajamat és a családi boldogságomat. Nem, az megvan! Komolyra fordítva a szót, tényleg erre a filmre koncentráltam, mindent ennek rendeltem alá. Ezt több minden is megsínylette, de ez nem baj, mert megérte a befektetett munka. Mellesleg szerepeltem már nagyon nagy filmekben, mint például az Európa expressz. Legalábbis azt mondták nekem a producerek, hogy az egy szerep, bár én azt erősen vitattam, ettől függetlenül nagyon jó voltam benne. Amikor a Filmszemlén bemutatták, gratuláltak is többen. Az volt a szerepem, hogy egy símaszkot rántottam le a fejemről és néztem. (Endre illusztrációképpen morcos grimaszt vág) De jól. Szóval nagyon jól néztem, tehát tényleg szereppé emeltem a dolgot. Persze ez régi dolog. Ugyan színházban is szeretek játszani, de alapvetően az volt a cél, hogy filmeket csináljak. Elsősorban mint színész, de ha másképp is tudok segíteni abban, hogy jó filmek készüljenek, akkor a szervezésből vagy a produceri munkából is kiveszem a részemet, bár producernek ettől még nem nevezném magam. Igazság szerint pontosan az a cél lebegett előttem, hogy olyan szerepet játsszak el, mint amilyenre a Szőke kólában alkalmam nyílt. Már csak azért is örültem, mert így nem feledkeztem meg arról, hogy eredeti hivatásom szerint színész vagyok.

Pont a múltkor kérdezte tőlem valamelyik újságíró, hogy milyen érzés, hogy médiaszemélyiségként filmszerepet kell alakítanom, mire azt feleltem, hogy médiaszemélyiségként biztos furcsa érzés lenne, de színészként – merthogy az vagyok – roppant élvezetes. Teszem a dolgomat.

– Ha már a médiaszemélyiségek szóba kerültek, Majkáról mit gondolsz?

– Nagy élmény volt vele dolgozni. Ákos érdeme, hogy meglátta benne a színészi tehetséget, illetve látni én is láttam, mert végtére is a Való Világban is voltak olyan feladatok, amelyekben neki színészkednie kellett. Ettől függetlenül kellett azért ahhoz bátorság, hogy ennek alapján Ákos ráossza az egyik főszerepet. Voltak persze aggályaink, hogy esetleg úgymond "coaching"-olni kell őt, már ha használhatok ilyen szakszavakat. De ugye nem egy hollywoodi filmben játszanak olyanok, akik valójában nem színészek, pl. pankrátorok vagy zenészek és ők sok esetben nem képesek eljátszani egy szerepet. Úgyhogy van mellettük egy "coach", egy edző, aki minden mondatot begyakoroltat velük, legalább olyan szintig, hogy az vállalható legyen. Majkánál viszont már az első alkalommal látszott – bár ezt ő tagadja – hogy abszolút színész, és teljesen profin játszik, mint bárki, aki elvégezte a főiskolát.

– Gubás Gabi milyen volt?

– Hát azt szavakkal nem lehet kifejezni! Már a próbák is nagyszerűek voltak, de persze a filmben is klassz volt vele dolgozni. Nagyon sokat kihozott belőlem és azt hiszem mind a ketten jó hatással voltunk a másikra.

– Mi izgalmasat láttál a szerepedben?

– Hm, a munkacím még más volt, úgyhogy én csak most emelkedtem címszereplővé ezzel a Szőke kólával. Nem azért, mert így hívnak a filmben, hanem mert ez afféle szimbólum, hogy szőke vagyok, meg kóla. De azért ez alapvetően egy szórakoztató film. Persze van benne egy fejlődéstörténet is, ami az én vállaimon nyugszik, hiszen a film az én figurámon keresztül mutatja meg, hogy az előítéleteinkkel mit is csináljunk. Az általam játszott karakter a történet elején csak egy önmagára gondoló önző ember, aki különböző, divatban lévő pszichológiai elvek – mint például ember embernek farkasa – alapján küzd a világgal és tényleg ellenséget lát szinte mindenkiben. Alapvetően jó ember, csak éppen azt tanulta, hogy ez a helyes. A film során, a történet végére döbben rá, hogy laknak más emberek is ezen a bolygón és hogy nem feltétlenül igaz, hogy mindenki ellenség, még a borzasztóan veszélyes nyolcadik kerületben sem.

Van persze egy olyan pikantériája, hogy romákkal barátkozom össze a sztori elején, amikor ellopják az autómat. Akkor azt gondolom, hogy a romák voltak, meg a rendőrök is mondják, ami reális is, mert sajnos tényleg ez lenne az első, ami az eszünkbe jutna. Így plusz érdekességet ad a filmnek, hogy megismerjük egymást, összebarátkozunk és együtt indulunk el megkeresni az autót. Ettől amúgy féltek egy páran, ezért is készült el ez a film a második nekifutásra. Már első körben is akadt érdeklődő producer, aki azt mondta, hogy ez egy csodálatos forgatókönyv, de ha lehet, ne romákkal csináljuk, hanem inkább hegyezzük ki a szegény ember – gazdag ember ellentétére. Mi viszont úgy döntöttünk, hogy nincs mitől félnünk, hiszen pont az a tanulsága is a filmnek, hogy ez egy mondvacsinált probléma, aminek fel se kellene merülnie. És ha minden ember, vallásra vagy bőrszínre való tekintet nélkül szeretné egymást, akkor nem kellene aggódnunk a háborúk és a terror miatt sem.

– Na jó, de miért menjenek be mégis a nézők a moziba?

– Mert ez a dolguk. De tényleg. Mi megcsináltuk, a nézőnek pedig az a dolga, hogy megnézze. Csináltunk tesztvetítéseket és mindenkinek nagyon tetszett. Nagyon sokat nevettek rajta, meg sokan dícsérték a színészi játékot, főleg a címszereplő esetében, de azért futólag a többiekre is kitértek. Én azt tartom fontosnak, hogy azon túl, hogy szórakoztató, azért sírdogálni is lehet rajta, mert helyenként bizony megható. Tehát minden benne van, aminek egy filmben benne kell lennie, emellett talán hozzájárulunk egy jobb világhoz azzal, hogy rámutatunk, mennyire fontos elfogadnunk és tisztelnünk a másikat.

– Kit kellene még kiemelni?

– Nem említeném név szerint Novák Csabát, de nagyon sok éve ez az első, tényleg hollywoodi értelemben vett forgatókönyv, ami a kezembe került. Van eleje, közepe és vége, ami nagyon ritka ezen a kicsi magyar piacon. Sőt, olyat sem sokszor látni, hogy a rendező és az író olyan összhangban dolgozik, hogy az eredeti szándék cseppet sem csorbul és hogy minden annak van alárendelve, hogy a néző végig követni és élvezni tudja a sztorit. A nézők persze nem biztos, hogy azt fogják mondani, hogy milyen jó volt a forgatókönyvíró, de Novák Csabát feliratú pólókkal száz százalék, hogy fogunk találkozni az utcán. Egy biztos, a nézők egy kellemes és szórakoztató élménnyel gazdagabban távoznak majd a moziból.

– Kellett változtatni a szerepeden a forgatás leállása miatt?

– Ebből a szempontból szerencsés voltam, mert a rövidítések és a gazdasági, illetve időjárási szempontból végrehajtott változtatások az én szerepemet alig érintették. Vannak persze utólag kivágott jelenetek, amiket a forgatáskor nagyon élveztünk, de ezeket természetesen gyűjtjük és majd a főszereplői vágásban kiadjuk egyszer egy 45 órás DVD-n. Volt egy vicces rész, amikor télen forgattunk és ez benne maradt a filmben. Megállítanak a rendőrök, mert gyorsan hajtok és kérdik, hogy hova is ez a nagy sietség, mire én elmagyarázom nekik, hogy most azonnal tovább kell mennünk, sőt csúnyán rájuk is kiabálok, mire ők megbántódnak. Ekkor elnézést kérek, és valami olyasmit mondok, hogy "rossz napjaim vannak mostanában, biztos a meleg miatt." Közben mínusz 40 fokban álldogált körülöttünk a stáb, tehát ezt némi derültség követte. De a művészi teljesítményt ez nem befolyásolta, sőt!  Egyenesen bravúros dolog volt a részemről, hogy a karácsony ellenére sem sikerült meghíznom addigra!

– Külön stylist csapat dolgozott rajtad.

– Az alapoktól építettük fel a figurát. Kitaláltuk, ki ez az ember, pontosan hogyan is nézzen ki, milyen öltözék legyen rajta, hogy mozogjon és ebbe a hajszín, a szemöldök és az arcbőr ugyanúgy beletartozott, mint a manikűr vagy a pedikűr, amiket eddig még sosem csináltam. Gondoltam persze korábban is, hogy el lehetne menni kozmetikushoz, de férfiúi önérzetből mégis mindig kihagytam. Most viszont muszáj volt, a szerep is ezt kívánta meg, hiszen ez egy olyan ember, aki sokat ad magára. Segített is, hogy megtaláljam a figurát. Olyan volt, akár egy jelmez, amit felvesz az ember. Bár nem tudom. Állítólag könnyebb jelmezben játszani, de szerintem mégsem ez a kulcsa egy szerepnek. Valamit azért segít.

Katona Klári, amikor megnézett egy korábbi, még csak hetven százalékig kész változatot, azt mondta, hogy ő is most először döbbent rá, mi is az értelme a stylist munkájának egy filmben.  Ami azt illeti, csak nekem és Gubás Gabi volt külön stylistja, a többieknek az art director, Bárdosi Ibolya találta ki a világát. Azt hiszem, nagyon jól közvetíti a film üzenetét a vásznon elénk táruló látvány.

– Akkor meg vagy elégedve a kész filmmel.

– Ha magamon kívül vagyok, mindig megnézem. De tényleg láttam már párszor és még nagyon sokszor meg fogom nézni, mert tetszik. Az volt a furcsa, hogy amikor először láttam a teljes filmet – persze még egy hosszabb változatot – úgy éreztem utána, hogy szívesen nézném még. Azt gondoltam, ez egy jó jel. Remélem a nézők is így lesznek vele.