Barnóczky Ákos – rendező
Sárospatakon tanult színháztudományt és népművelést, majd a Nemzeti Színház stúdiójába került rendező szakra. Színházi rendezései mellett színdarabokat is ír, publikációi jelennek meg különféle magazinokban (Kurír, Galaktika, stb.), továbbá szinkron-dramaturg és fordító. A Szőke kóla az első nagyjátékfilmje.
Filmjei
- 1998. Barátok közt sorozat (forgatókönyvíró - 25 rész)
- 1998. Európa expressz (forgatókönyvíró)
- 2000-2002. Rendőrsztori sorozat (vezető forgatókönyvíró)
- 2005. Szőke kóla (rendező)
Interjú
– Magyarországon az a szokás, hogy a rendező egyben forgatókönyvíró is. Az Európa Expressz forgatókönyvét ugyan te írtad, de nem te jegyzed rendezőként. Ebben a filmben viszont a rendezői székben ülsz. Hogy is van ez?
– Mindig is rendezni szerettem volna. Először színházban próbálkoztam, aztán jött a film, azon belül is a forgatókönyvírás. Ahhoz ugyanis, hogy valaki filmet rendezhessen, bizonyos referenciákkal kell előbb rendelkeznie.
– Hogy fogadtak el a színészek, mint elsőfilmes rendezőt?
– Azt hiszem, jól. Mivel Magyarországon elsősorban a színházi színészetnek van komoly hagyománya, így színpadi színészek szerepelnek a filmekben is. Valószínű, hogy ezért szerették, hogy forgatás előtt egy próbateremben egytől egyig végigvettük a jeleneteket. Ami persze több hétig tartott, de meggyőződésem, hogy a forgatáson már nem lehet kísérletezni.
– Majka?
– Majka egy egészen szabálytalan történet. Minket is meglepett, ahogy a próbák alatt színésszé vált. Más kérdés, hogy már a szinopszis elolvasása után egyből rá gondoltunk az íróval, a forgatókönyvet pedig kifejezetten az ő személyére szabtuk. Kockázatos döntés volt, hiszen Majka mégsem színész. De már a próbafelvételeken kiderült, hogy nem lesz szüksége sem színészmesterség- sem beszédtechnika- tanárra, csak a szöveget kell megtanulnia.
– A nézők meg fognak lepődni?
– Mindenki meg fog lepődni. Mint ahogy én, vagy Gyuri, a producer, illetve később a stáb is meglepődött. Majkáról tudjuk, hogy ismert, sokan szeretik, ezért először mindenki azt gondolta, hogy vele akarjuk becsalogatni a nézőket. Ez így is van, de Majkát ugyanakkor egy felfedezésnek is szántuk. Szerintem szeretni fogják a nézők.
– Görög Zita sem a színpadi deszkákról került a film világába.
– Zita világéletében színésznő szeretett volna lenni, de mivel egy gyönyörűszép nőről van szó, nem meglepő, hogy más irányba indult először a karrierje. Be is skatulyázták, mint modellt, de alkatilag ő inkább színésznő. És ezt be is bizonyítja a filmben.
– Mit gondolsz a közönségfilmekről?
– Mostanában sokan mondják, hogy nincs közönségfilm vagy művészfilm kategória és csak jó vagy rossz filmek vannak. Divat ezt mondani, és én is így gondolom. Másfelől viszont egyszerre igaz is meg nem is, hogy nincs közönségfilm, illetve alkotói film. Nem véletlen, hogy ezt a filmet a New Balance készítette, akik - és ez a nevükben is benne van - új egyensúlyt szeretnének a közönségfilm és az úgynevezett alkotói művészfilm között létrehozni. Hiszek abban, hogy olyan dolgokról kell filmeket csinálni, ami a nézőket érdekli, de emiatt egy percre sem szabad a szakmai igényeket lejjebb adni vagy a minőségről lemondani.
– Mit gondolsz a forgatókönyvről?
– A forgatókönyvet tisztelem, hiszen a néző a története miatt ül be egy filmre. És amikor elolvasok egy forgatókönyvet, az első körben én sem arra figyelek, hogy milyen lesz a jelenet a vásznon, hanem megpróbálom beleélni magam az eseményekbe. Ha tetszett a könyv, akkor természetesen a megvalósítás során rendezőként az a feladatom, hogy ugyanazt érezze a néző is, amit korábban én. Tehát ugyanott hatódjon meg, ugyanott nevessen fel és ugyanúgy izguljon, hogy vajon mi lesz a következő jelenetben. A néző persze türelmetlen, mindössze 10-15 percig várja, hogy mi fog történni. Ezalatt kell felrakni az alapokat, utána le kell kötni a figyelmét. Ha jól dolgoztunk, a néző más emberként jön ki a moziból. Én ezt tartom sikernek. Ez persze inkább szakmai dolog. Ami a Szőke kólát illeti, a film a barátságról és a bizalomról szól, amik látszólag egyszerű és közhelyes dolgok. Kérdés, hogy tudunk-e a mai cinikus világban tisztán, nem banálisan beszélni róluk. Ha a nézők kicsit másként gondolkoznak két óra elteltével, akkor jó volt a film. Ha nem, akkor csak egy volt a sok közül.
– Vannak a történetnek más rétegei is?
– Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem igen. Ez persze alkat kérdése is. Bizonyára vannak olyan alkotók bármely művészeti területen, akik tudatosan végiggondolják, hogy ez és ez a réteg ennek és ennek a közönségnek szól, én viszont így nem tudok dolgozni. Bennem van valahol egy naiv kisfiú, aki moziba szeret járni, aki az üvegeket visszavitte és abból 4 forintos jegyet vett és aki szinte minden nap a moziban lógott iskola helyett is. De van ugyanakkor belül egy filosz, aki olvas, gondolkozik és egy harmadik én, aki itt él ebben az országban, aki látja a társadalmi visszásságokat, amik körülvesznek minket. Ezek a személyiségek minden emberben léteznek, de csak akkor tudok én is mindegyikhez egyszerre szólni, ha bennem is megvannak. Ezért a film egy nagyon őszinte műfaj, aminek komolyan kell venni minden egyes elemét, legfőképpen talán az írói munkát. Végtére is rossz könyvből nem lehet jó filmet csinálni. Közepesből sem nagyon. Jó könyvből viszont készülhet közepes és rossz film.
– Gondolom az Európa Expressz forgatókönyvét annak idején alaposan szétszedték, most viszont te voltál olyan a helyzetben, hogy mindenbe beleszólhattál.
– Én akkor íróként megfogadtam, hogy úgy akarok filmet csinálni, hogy az író is elégedett legyen a filmmel. Van egy örök harc író és rendező között, hogy ki is az igazi alkotó. Szerintem együtt viszik el a balhét, nincs olyan, hogy az egyik vagy a másik. Természetesen aki minél későbbi fázisban dolgozik, annak annál nagyobb a beleszólási joga. Én mégis azt gondolom, hogy ez a film méltó a forgatókönyvhöz. Nem betűről betűre követi, de a szellemisége, a jelenetek, a hangulatok, szerepívek megfelelnek a forgatókönyvben olvasottaknak. Végtére is az íróval együtt rakjuk össze. Sőt, igazság szerint a rendező nem csinál semmit a filmben. Ott az operatőr, az art director, a díszlet-, a jelmeztervező, a színészek, akik mind hozzárakják az ötleteiket az eredeti könyvhöz. Mert hozzám hasonlóan először ők is azt olvasták és vélhetőleg ugyanúgy hatott rájuk, ahogy rám, ezért ugyanazt szeretnék elérni, amit én. Nekem mindössze annyi a dolgom, hogy ezt mind közös mederbe tereljem, hogy minden abba az irányba menjen, amerre én szeretném.
– A filmkészítés során melyik fázist élvezted a legjobban?
– Mindig azt amelyiket épp csináltuk. Az egyik legjobb talán az volt, amikor a forgatókönyvet csiszoltuk, aztán a próba folyamat, na meg kitalálni kik lesznek a színészek. Ezen rengeteget szöszöltünk, hiszen nekik igazodniuk kell a szereplők jelleméhez, de egymáshoz is. Aztán ott volt a
technikai könyv elkészítése, hiszen ekkor születik meg a kész film, igaz, hogy még csak fejben. A forgatás az egy kemény menet, azt csak esténként élveztem, amikor vége volt. Nem azért volt jó, mert vége volt, hanem mert akkor éreztem, hogy aznap valamit a terveimnek megfelelően csináltam. A vágást nagyon szerettem, hiszen ekkor állt össze maga a film és kifejezetten izgalmas volt a fényelés.
– Miért érdemes megnézni a filmet?
– Mert ez egy jó film. A nézők meg fognak döbbenni, hogy mennyire jó színész a Majka, vagy a Beleznay Endre. Azoknak ajánlom, akik olyan történetcentrikus filmeket szeretnek, amelyek másfél órára elvarázsolnak és kiszabadítanak a hétköznapokból. Végtére is erről szól a mozi. Az, hogy az emberek jobb kedvvel mennek dolgozni másnap, a művészet egyik legfontosabb feladata. Az volt az ókorban, a középkorban és az ma is. Tudom, hogy manapság ciki azt mondani egy művészeti ágról hogy az művészet, de én ezzel nem értek egyet, szerintem mindent a nevén kell nevezni. A film az egy művészeti ág, még akkor is, ha a nagyközönségnek szól. Sőt, szerintem éppen ezért az.
– Siker esetén hogyan tovább?
– Minél nagyobb siker lesz, annál hamarabb tudom az ötleteimet megvalósítani. Meglátjuk.